Rév-Komáromban született 1825. február 18-án. Apja Ásvay-Jókay József ügyvéd és árvagyám, édesanyja Paulay Mária.Az elemi iskola elvégzése után cseregyermekként Pozsonyba került két tanévre németet tanulni. Pozsonyból hazatérve szülővárosában végzi a gimnáziumi osztályokat. Szabadidejében nyelveket tanul tanárától és a későbbi sógorától, Valy Ferenctől.
1837 októberében meghal apja. A súlyos csapás következtében maga is megbetegszik. Ekkor Valy Ferenc veszi át nevelését. Jókai sokat köszönhet sógorának, aki minden hajnalban öt órakor lakására rendeli, és rendszeresen tanítja nyelvekre, stilisztikai és retorikai ismeretekre. Valy felismeri tanítványa tehetséget, és elhatározza írót nevel belőle. De Jókai meg nem döntött: kitűnően rajzol és fest, ekkor még jobban csábítja a képzőművészet. Tizenhat éves korában a pápai kollégium diákja lesz. A szórakozástól, könnyelműsködéstől elzárja az igényesség, a versengés szelleme, amely egész környezetét áthatja. Keményen meg kell küzdenie az elismerésért, hiszen a tanárokon kívül olyan diákok hallgatják a felolvasásokat, mint Petőfi(akkor még Petrovics) Sándor, Orlai Petrics Soma, a későbbi jeles festő. 1842-ben Kecskemétre megy jogot tanulni. Az itt töltött két évről írja: "Kecskemét tett engem íróvá, testben-lélekben itt frissültem fel, itt erosödtem meg." Itt erősödött meg barátsága Petőfivel, itt érte az első irodalmi siker A zsidó fiú című drámájával. A drámát idegen kézírással kellett beküldenie a Magyar Tudós Társaság (Akadémia) pályázatára. Kérésére Petőfi elvállalta a megbízást, és gyöngybetűivel lemásolta a darabot. Ez az epizód kitűnően jellemzi a két barátot. Jókai azért kéri meg Petőfit erre a munkára, hogy szűkölködő barátjának pénzt juttathasson. Petőfi pedig elvégzi a munkát barátságból, ugyan hogy is fogadhatna el pénzt az ő Marcijától? Különben is minél nagyobb ínségben él, annál önérzetesebb. Jókai Komáromban, majd Pesten folytatott jogi gyakorlatot 1846 végéig. Az Életképek című lapot szerkesztette annak 1848-as megszűnéséig.
Jókai a dolgozószobájában
Jókai Mór svábhegyi nyaralójánk kertjében, 1900 körül
Jókainé Laborfalvi Róza
Jókai hetvenöt éves korában újra nősül, fiatal lányt vesz feleségül. Ezért országszerte támadják, meghasonlik rokonságával.
Nagy Bella, házasságkötésük évében
1904. május 5-én tüdőgyulladásban halt meg Budapesten. A Nemzeti Múzeum előcsarnokában ravatalozták föl, ott, ahol Kossuthot néhány évvel azelőtt.
Síremléke a Kerepesi temetőben
Népszerű regényei:
Az arany ember
Egy magyar nábob
Kárpáthy Zoltán
Szegény gazdagok
Fekete gyémántok
És mégis mozog a föld!
A kőszívű ember fiai
Jókai Mór talán leghíresebb történelmi műve a 19. századba, a szabadságharc idejére röpít minket. A mű főszereplői a Baradlay család tagjai. A műben - ahogyan a valós életben is - a hazaszeretet, a testvéri és szülői önfeláldozás és a becsület mellett az árulás, az erkölcstelenség, a bosszú irányítja az embereket és a történelmet egyaránt.
A nagytiszteletű Baradlay Kázmér házában hatalmas vendégsereg gyűlt össze. A házigazda nincs a vendégekkel, mert gyengélkedik. Miközben tósztot mondanak érte, az asszonyt kihívja az orvos a beteghez. A vendégek arra gondolnak, hogy a szokásos baj van, hiszen a nagyságos úr szívbeteg, de még száz évig is élhet ezzel a bajjal. Valójában már csak 60 perce van, és az asszonyt azért hívatta a szobájába, hogy a végrendeletét lediktálja. A férfinek nemcsak biológiailag, de bibliai értelemben is kőszíve lett. A végrendeletében minden részletét leírja saját temetésének. Legnagyobb fiáról, Ödönről úgy határozik, hogy maradjon a cár mellett Oroszországban, éljen csak kicsapongó életet, hogy jól kiüresedjen. Nem veheti el a lányt, aki miatt elhagyta a szülői házat és legyen diplomata.
******
Egy magyar nábob
A regény 1822-ben kezdődik az éjszakai a magyar pusztán szakadó esőben. A kietlen sársivatag közepén áll nemes Bús Péter kocsmája.
A kietlen időben két vendéget is kap, az egyikük egy különc magyar nemes úr, az egyik leggazdagabb régi család sarja, valóságos bibliai Nábob, aki azonban cigányokkal, parasztlányokkal és hajdúkkal vigad méltatlan körülmények között. A vidék csak Jancsi úrnak ismeri. A másik egy párizsi divat szerint öltözött, teljesen eladósodott, nagyszájú aranyifjú, aki azért érkezett, hogy felvegye az örökségét, ami valami őrült vén magyar úr után maradt rá. Csak lassan derül ki, hogy a fiatal Abellino és Jancsi úr valójában rokonok, s az előbbi pont azért érkezett, mert az utóbbinak a halálhírét keltették.
Az ifjú rokon kényeskedő, nagyképű, érzéketlen és kicsapongó ficsúr, aki alig várja, hogy megörökölhesse a vagyont. Az öreg Jancsi önfejű, makacs és a komikumig konzervatív. Életre szóló sértéseket vágnak egymás fejéhez, mire az öregember a gutaütés határán a kíséretével elhagyja a kocsmát, de előtte megvásárolja az egész épületet (az értéke többszöröséért) és parancsot ad a kocsmárosnak, hogy gyújtsa fel. Így az örököse kénytelen kint éjszakázni az esőben, ahol bosszút fogad. Abellinót a továbbiakban Párizs egyik leggazdagabb pénzembere hitelezi; a pénzt, és a nem csekély összegű kamatot a megállapodás értelmében a kapott örökségből fogja visszafizetni.
Abban az időben számos magyar arisztokrata hagyta el a hazáját, mert barbárnak tartották a nyugati viszonyokhoz képest. Tanúi lehetünk, hogyan mulatnak és élik fel a családjuk örökségét külföldön, és újra találkozunk Abellinó-val is.
Velük tölti az idejét a fiatal, de máris teljesen életunt Rudolf gróf. Ő egy tűzeset kapcsán találkozik a híres indiai divatszépséggel, Chataquéla-val, aki az akkori világ rajongásának tárgya. Az indiai nőkről tudni érdemes, hogy egyrészt férjüket sosem csalják meg, de elválni tőlük szinte pillanat műve, másrészt, ha férjük meghal, ők is követik a halálba azt. Az aranyifjak ez utóbbi "legendát" kétségbe vonják a híres szépség kapcsán, Rudolf pedig -aki a tűzeset napján már érzelmileg elég közel került Chataquélához - fogad Abellinóval, hogy elcsábítja a nőt, -aki jelenleg Byron, a költő felesége,- elveszi Chataquéla-t, ő maga meghal, és bebizonyítja, hogy a nő utána megy a halálba. Amennyiben ez tényleg megtörténik, Abellino tartozik öngyilkosságot elkövetni, (vagy bárki, aki a fogadást hallotta bárhol és bármikor lelőheti a férfit).
******
Szegény gazdagok
1860-ban jelent meg Jókai egyik legnépszerűbb regénye, a Szegény gazdagok, amely egyben az író legvitatottabb műve is: az utókor művészi értékeit megkérdőjelezte. Mindenesetre olyan kalandregény, amelynek számottevő társadalmi mondanivalója van. Az izgalmas történet nagy része gyönyörű erdélyi tájakon játszódik. A regényből több filmfeldolgozás is készült.
******
Fekete gyémántok
A regényben két vállalkozó áll egymással szemben: Berend Iván, a bondavölgyi kis bányaüzem vezetője, és Kaulmann Félix részvénytársasága. Kaulmann minden erővel - főleg Sámuel apát segítségével - igyekszik megszerezni Berend üzemét és a környező nagybirtokot, a Bondaváry grófok tulajdonát. Berend - bármennyire kiváló tulajdonságok és nagy ésszel rendelkezik, s bármilyen példásan vezeti is a kis üzemet - hamarosan elbukna az egyenlőtlen versenyben, ha nem segítené egy romantikus véletlen. A cselekmény elején Kaulmann Félix Bécsbe csalja a gyöyörűszép munkáslányt, Evilát. Vőlegénye, Szaffrán Péter - aki szintén Berend munkásai közé tartozik - bosszúból felrobbantja a részvénytársaság tárnáit. A Kaulmann-féle vállalkozás összeomlik, s az égő szénréteget csak Berend Iván korszakalkotó találmányával tudják eloltani. A végkifejletet számos romantikus fordulat előzi meg: a pesti társasági életből vett jelenetek, Berend Iván társasági sikereinek mozzanatai, a Bondaváry grófok története, Evila sorsának alakulása, Kaulmann Félix és Sámuel apát vagyonszerző törekvéseinek akciói.
Forras : http://jokaiiskola.uw.hu/jokai.html
Forras : Wikipedia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése