 |
| (1828–1910) |
Ezek a családi emlékek hiteles információként szolgáltak a Háború és béke című regényének megírásakor. Anyai ágon régi orosz arisztokrata családokkal állt rokonságban, többek között Puskinnal is. Kétéves volt mindössze, amikor anyját, és kilenc, amikor apját elvesztette. Három bátyjával és húgával együtt rokonoknál nevelkedett.
1841-ben kerültek a testvérek a Kazanyban élő apai nagynénihez, Tolsztoj itt iratkozott be az egyetemre 1844-ben. Eleinte keleti nyelvekkel foglalkozott, majd jogot hallgatott. Kiemelkedő tehetségű nyelvtanuló volt: ismerte az angol, francia, német, olasz, lengyel, holland, bolgár, cseh, szerb, görög, latin nyelvet, de hogy a Bibliáteredetiben olvashassa, óhéberül is tanult.
Tanulmányait félbeszakítva a családi birtok örököseként 1847-ben visszaköltözött Jasznaja Poljanába, és gazdálkodásba kezdett. Az 1850-es évek elejétől kezdve foglalkozott komolyabban írással. 1852-ben a Kaukázusba utazott katonai szolgálatra. Ezt az időszakot idézi A rajtaütés (1853) és az Erdőirtás (1855) című elbeszélése, valamint a Kozákok (1853–63) című kisregénye, és ekkor készült el életrajzi trilógiájának első kötete, a Gyermekkor(1852) is.
A krími háborúban szerzett tapasztalatait örökíti meg a szevasztopoli elbeszélésciklus (Szevasztopol december havában, Szevasztopol májusban, Szevasztopol 1855 augusztusában).
Az ötvenes években került kapcsolatba a pétervári irodalmi élettel. Megismerkedett a Nyekraszov szerkesztésével működő irodalmi-kritikai folyóirat köré csoportosuló írókkal, költőkkel, így Turgenyevvel, Goncsarovval.
1856-ban több hónapos útra indult. Pedagógiai és a mezőgazdasági tapasztalatait hazatérése után saját birtokán próbálta hasznosítani: iskolát szervezett a parasztgyerekek számára, pedagógiai folyóiratot indított, maga is tanított. A hatalom azonban nem nézte jó szemmel ténykedését, egy házkutatás után bezáratták iskoláját és betiltották folyóiratát.
1862-ben házasságot kötött Szofja Andrejevna Bersszel, egy moszkvai orvos lányával. Tizenhárom gyermekük született. Házasságuk első időszaka boldog volt, a nagy művek születésének ideje ez: Háború és béke (1863–69), Anna Karenina (1873–78).
1881-ben a család Moszkvába költözött. Ekkor már elmélyült a szakadék Tolsztoj és családtagjai között. Egyre nagyobb felelősséget érzett a szegények, a nyomorultak és a kiszolgáltatottak iránt, szinte személyes bűntudat gyötörte sorsukért. Arisztokrataként maga is a megtisztulást, a helyes magatartást, a felelős emberi élet titkait kutató, gyötrődő regényalakjaihoz hasonlít. A népművelés és népoktatás ügye ebben az időszakban ismét életének meghatározó eleme lett. E korszak kiemelkedő alkotásai az Ivan Iljics halála (1882–86), a Kreutzer szonáta (1887–89) és Az ördög (1889–90) című művek. Saját írói sorsával is elégedetlen, egyre nehezebben tudja összeegyeztetni magában a művészt és a profetikus tanítót. Alkotásait mindinkább az utóbbi szerep motiválja. A kilencvenes évek művei – Feltámadás (1889–99), Szergij atya (1890–98) – már ezt a szemléletváltást tükrözik.
1891-ben úgy határozott, hogy lemond birtokáról, magánvagyonáról, valamint az 1881 után készült munkák szerzői jogdíjáról. Családja értetlenül fogadta döntését, felesége sem tudott azonosulni erkölcsi motivációjával.
Harmadik nagy regénye, a Feltámadás az erkölcsi megtisztulás és felemelkedés példázatává vált. Tolsztoj csaknem tíz évig dolgozott utolsó regényén, eközben vallásfilozófiai értekezést – Isten országa bennünk van (1893) – is írt, valamint újra elővette a Kaukázus témáját, amikor belekezdett a Hadzsi Murat (1896–1904) című kisregénybe. 1901-ben gyógykezelésre a Krímbe utazott, itt találkozott Csehovval és ismerkedett meg Gorkijjal is.
Életének utolsó évtizedében betegsége ellenére aktív volt. Néhány jelentős irodalmi mű is kötődik ehhez a korszakhoz: ekkor született a Bál után (1903), az Isteni és emberi dolgok (1906) és a Hodinka(1910) című novella. Családjával azonban egyre inkább megromlott a kapcsolata, menekülni akart a fojtogató megnemértettségből, le akart számolni régi életével. 1910. október 28-án titokban elhagyta Jasznaja Poljanát, de útja közben megbetegedett, s egy Asztapovo nevű vasútállomás mellett halt meg 1910. november 7-én.
Művei:
Gyermekkor (Детство) (1852)
Kamaszkor (Отрочество) (1854) (magyarul „Serdülőkor” címmel is megjelent)
Szevasztopoli elbeszélések (Севастопольские рассказы) (1855–1856)
Szevasztopol december havában (Севастополь в декабре месяце)
Szevasztopol májusban (Севастополь в мае)
Szevasztopol 1855 augusztusában (Севастополь в августе 1855 года)
Ifjúság (1857)
Három halott (1859)
Családi boldogság (1859)
Polikuska (Поликушка) (1861)
Kozákok (1863)
Háború és béke (Война и мир) (1863–1869)
Anna Karenina (Анна Каренина) (1873–1877)
Ivan Iljics halála (Смерть Ивана Ильича) (1886)
A sötétség hatalma (1886)
A Kreutzer-szonáta (Крейцерова соната) (1889)
Feltámadás (Воскресение) (1889–1899)
Az élő halott (1900)
Bál után (1903)
Háború és béke
Tolsztoj mesterremekének története igazából terjedelme miatt nehezen összefoglalható, ám annak középpontjában Napóleon oroszországi hadjárata áll, és az orosz arisztokrácia mindennapjai állnak. Tolsztoj regénye egy összefüggő történetfolyam, amelyet az író eredetileg saját koráig szeretett volna elvinni.
Szonja és Natasa elbúcsúznak barátaiktól, Borisztól és Nyikolajtól, akik Napóleon ellen mennek harcolni, és azt ígérik nekik, hogy hűségesek lesznek. Natasa azonban nem bír magával, és Andrej herceg feltűnésekor megígéri, hogy hozzámegy feleségül, ám amikor a herceg is háborúba megy, akkor lelép Anatolijjal. Szonja megőrzi magát Nyikolajnak, mert ő a feltétel nélküli szerelem és önzetlenség szimbóluma. Ezalatt az oroszok a franciák ellen küzdenek és megvívják a borogyinói csatát. Szonja évekig várja szerelmét, és amikor a férfi megjelenik, bejelenti: azért veszi el, mert a családja tönkrement, és a nő gazdagsága a gyógyír. Mivel a nő az önzetlenség és a feltétel nélküli szerelem híve, ebbe is belemegy. Mindenki boldogan él, amíg meg nem hal (kivéve a franciák, akiket a végső kozákroham őrölt fel).
******
Anna Karenina
Az Anna Karenina hősnője egy szép, életvidám, előkelő, büszke úrinő, aki férjhez megy egy nála idősebb, magas rangú tisztviselőhöz. Szerelem nélkül, de szeretetben él, meglehetősen szikár ez a házasság. Jönnek-mennek a hétköznapok, míg meg nem jelenik a színen egy Vronszkij nevű, vonzó külsejű, de az átlagnál nem különb fiatalember, akivel szenvedélyes szerelem bontakozik ki közöttük. Ez persze nehéz ügy, mert a válás nem egy mindennapos, elfogadott dolog volt akkoriban, és bár meg lehetett tenni, súlyos következményeket vont maga után.
Anna Karenina teljesen átadja magát e szerelemnek, mely az első időszakban örömet, szenvedélyt, vágyat és beteljesülést hoz, később azonban szenvedést okoz. A szerelem ugyanis olyan magas hőfokú emberi érzés, amely nemcsak nagy lánggal ég, de önző is, birtokolni akar, s kirekeszteni másokat ebből az érzésből. Persze, a szerelem sem izzhat vég nélkül, huzamosabb ideig, így Vronszkij gróf és Anna Karenina szerelme is alacsonyabb hőfokú lesz később, egyre fakul, hűl, jönnek a hétköznapok.
Nem lehet hiba nélkül megélni az életet, az Anna Karenina is tragédiával végződik (hősnőnk a vonat alá veti magát). Ebben a társadalmi közegben nem is történhet másként. Bár Anna Karenina sem teljesen vétlen, emberi hibáktól sem mentes ez a kapcsolat: a szerelem mámorában kedves kisfiáról, gyermekéről megfeledkezik Anna Karenina. Először jót gondol róla a közvélemény: minden nő olyan akar lenni, mint ő, de amikor kiderül Vronszkijjal folytatott szerelmi viszonya, és az, hogy elhagyta a gyermekét, megutálják.
Anna Karenina-Hosszabb tartalom
Oblonszkij herceg kicsapongó élete 9. évében megcsalja feleségét Dollyt a nevelőnővel. Ezidő tájt érkeett mag Levin, hogy megkérje Kitty kezét, de az visszautasitotta.
Megérkezik Anna Karenina, a herceg húga, aki Dolly és a herceg kibékitését akarta. Anna jó munkát végzett és a családi élet helyreállt az oblonszkij házban. Anna elmegy estélyre és itt ismerkedik meg Kitty udvarlójával Vronszkijjal. Anna Pétervárra utazik ahova Vronszkij is megyItt sűrűn találkoznak. Alekszandar Alekszandrovics Anna férje figyeli felesége viselkedését, de semmitsem tehet.
Kittyből, az egészséges lányból beteg lett. Gyógyitották de állapota nem javult. Bánta, hogy kosarat adott Levinnek és időközben Vronszkij is elhagyta. Kitty az orvosok javalatára külföldre utazik és a fürdőben megismerkedik Varenykával, és újra egészségessé válik. Levin sem talált megnyugvást, mindig Kittyre gondolt.
Anna bevalotta Vronszkijnak, hogy terhes. Anna és Alekszej csak közös házban laktak, de már nem voltak férj és feleség..( Annának fia született.)
Levin újból Moszkvába utazik és Styepan Arkangyics elhivja hozzájuk. Végre találkozik Levin és Kitty. Levin megkéri újból Kitty kezét. Feltárja Kitty előtt a múltját.
Esküvő után Levin és Kitty falura utazott. Kezdetben nem tudtak egymás nélkül élni és a munka is lassan haladt. Levin levelet kapott bátyja rosszullétéről. Megtörtént a veszekedés. Végül együtt mentek el bátyához. Nikolaj pár nap múlva meg is halt. Anna titokban meglátogatta fiát, de mér ne volt olyan boldog.
Dolly a nyarat Kittynél töltötte. Leutaott hozzájuk Vronszkij is. Levin vadászatra ment.Vadészat hazatérése után Kitty gyermeket vért és Moszkvába költöztek.
Anna még nem kapta meg a válópert.
Kittynek fia született.
Anna tudja, hogy Vronszkij más asszaonnyal jár és öngyilkos lesz. Vronszkij elmegy katonának és ott hal meg.
Anna Karenina-Hosszabb tartalom
Oblonszkij herceg kicsapongó élete 9. évében megcsalja feleségét Dollyt a nevelőnővel. Ezidő tájt érkeett mag Levin, hogy megkérje Kitty kezét, de az visszautasitotta.
Megérkezik Anna Karenina, a herceg húga, aki Dolly és a herceg kibékitését akarta. Anna jó munkát végzett és a családi élet helyreállt az oblonszkij házban. Anna elmegy estélyre és itt ismerkedik meg Kitty udvarlójával Vronszkijjal. Anna Pétervárra utazik ahova Vronszkij is megyItt sűrűn találkoznak. Alekszandar Alekszandrovics Anna férje figyeli felesége viselkedését, de semmitsem tehet.
Kittyből, az egészséges lányból beteg lett. Gyógyitották de állapota nem javult. Bánta, hogy kosarat adott Levinnek és időközben Vronszkij is elhagyta. Kitty az orvosok javalatára külföldre utazik és a fürdőben megismerkedik Varenykával, és újra egészségessé válik. Levin sem talált megnyugvást, mindig Kittyre gondolt.
Anna bevalotta Vronszkijnak, hogy terhes. Anna és Alekszej csak közös házban laktak, de már nem voltak férj és feleség..( Annának fia született.)
Levin újból Moszkvába utazik és Styepan Arkangyics elhivja hozzájuk. Végre találkozik Levin és Kitty. Levin megkéri újból Kitty kezét. Feltárja Kitty előtt a múltját.
Esküvő után Levin és Kitty falura utazott. Kezdetben nem tudtak egymás nélkül élni és a munka is lassan haladt. Levin levelet kapott bátyja rosszullétéről. Megtörtént a veszekedés. Végül együtt mentek el bátyához. Nikolaj pár nap múlva meg is halt. Anna titokban meglátogatta fiát, de mér ne volt olyan boldog.
Dolly a nyarat Kittynél töltötte. Leutaott hozzájuk Vronszkij is. Levin vadászatra ment.Vadészat hazatérése után Kitty gyermeket vért és Moszkvába költöztek.
Anna még nem kapta meg a válópert.
Kittynek fia született.
Anna tudja, hogy Vronszkij más asszaonnyal jár és öngyilkos lesz. Vronszkij elmegy katonának és ott hal meg.
******
Feltámadás
A zseniális orosz alkotó egyik legnagyobb műve szinte enciklopédikus teljességgel tartalmazza az öreg Tolsztoj erkölcsi és politikai nézeteit. A regény nagymértékben hozzájárult az író kiközösítéséhez az ortodox görögkeleti egyházból. Nyehljudov herceg esküdtszéki tárgyaláson szembekerül egy parasztlánnyal, akit valaha ő csábított el. A lányt a nyomor rossz útra kényszerítette. Nyilvánosházba került, s a bíróság gyilkossággal vádolja. Ártatlansága kiderül. Formai hibák miatt mégis négyévi kényszermunkára ítélik. Nyehljudovban fölébred a bűntudat. Mindent elkövet az ítélet megváltoztatásáért. Amikor törekvése meghiúsul, követi a szibériai száműzetésébe. Vezeklésül feleségül akarja venni. Tolsztojnak - aki önmagát rajzolja Nyehljudov alakjában - a hiábavaló küzdelem az igazságügyi szervek embertelen közönye ellen, és a fogolykaraván szibériai útja szolgál keretül a századvégi orosz élet szörnyűségeinek bemutatására. Nyehljudov baráti körének pályafutása példa a hatalomra kerültek magatartására: fiatalkorukban demokratikus eszméket hirdetnek, de amikor ők kerülnek vezető állásokba, ugyanúgy elnyomják a népet, mint elődeik. Az egyháznak minden szava képmutatás, a krisztusi egyenlőség és egyszerűség tanának arculcsapása. A társadalom jómódban és szabadlábon élő tagjai közönnyel nézik, hogyan fosztják meg embertársaikat emberi jogaiktól felfogásuk miatt, vagy azért, mert csak a törvények áthágása árán szerezhetik meg a betevő falatot. A társadalmi igazságtalanság bemutatása ellenére a regény mégsem nyomasztó olvasmány. Alaphangját az ember erkölcsi értékeibe, az egyszerű emberek jóságába vetett hit adja meg, s az hogy a gonosz elleni harc egyetlen eszköze az erkölcsi tökéletesedés.
Forras : http://tudasbazis.sulinet.hu/
Forras : http://mult-kor.hu/
Forras : http://irodalmi.blog.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése