1932. október 27-én született Bostonban. Apja Németországból települt át az Egyesült Államokba. A Guardian még augusztusban írt arról, hogy egy októberi konferencián ismertetik azoknak az FBI-aktáknak a tartalmát, melyek Sylvia Plath apjáról készültek.
Ezekből például kiderült, hogy Otto Plath németbarát érzelmeket táplált az első világháború alatt, és állítólag a származása miatt esett el bizonyos egyetemi munkáktól. A Plath-kutatók teljesen el voltak ragadtatva a felfedezéstől, már csak azért is, mert sejtelmük sem volt eddig, hogy Sylvia Plath apjáról feljegyzéseket készített az FBI.
Sylviának mindig is ellentmondásos viszonya volt az apjával. 1958-ban azt írta a naplójába, hogy apja otthonában Hitlert éltette, ám Heather Clark, aki jelenleg is egy Sylvia Plath-életrajzon dolgozik, elutasította azokat a vélekedéseket, melyek szerint Otto Plath náci lett volna: „Pacifista volt… Talán (Sylvia) rosszul emlékezett, vagy csak haragudott rá.”
A költőnő mindenesetre így emlékezett rá az Apu című versben:
„Téged mindig rettegtelek,
Luftwafféd, tudós blöffjeidet.
S az a takaros, nyírt bajusz,
Azok az árja-kék szemek.
Ó, Panzereknél panzerebb – Nem Isten, csak egy horogkereszt,” (Tandori Dezső fordítása)
Heather Clark szerint egyébként Sylvia Plath nagyon nehezen birkózott meg saját német-osztrák identitásával (anyja osztrák származású volt). Mindez azonban részben magyarázatot is adhat bevándorlói munkaerkölcsére, arra, hogy miért törekedett mindig a tökéletességre. Sokak szerint perfekcionizmusa része lehetett a neurózisának is.
Az iskolában Sylvia mindenesetre mintadiák volt, sorra nyerte a különböző díjakat, elismeréseket. Első verse 1940-ben jelent meg a Boston Herald című lapban, ezt követően különböző lapok közölték verseit. Plath érettségi után a northamptoni Smith College-ban tanult tovább, s itt is kiemelkedő tanulmányi teljesítményt nyújtott.
A főiskola harmadik évét követő nyáron a Mademoiselle című lap segédszerkesztője lett, és egy hónapot New Yorkban töltött. Ebben az időszakban azonban már nagyon labilis volt (1953-ban követte el például első orvosilag dokumentált öngyilkossági kísérletét), idegösszeomlásának története pedig jól végigkövethető Az üvegburában, amely Victoria Lucas álnév alatt 1963 januárjában jelent meg először.
Cambridge-i egyetemi évei alatt ismerkedett össze Ted Hughes költővel, a „nagy sötét martalóccal”, akivel azután 1956-ban összeházasodtak. Kapcsolatuk mindig viharos maradt, és bár két gyermekük született, ám ez sem tudta megmenteni a házasságukat. Ted Hughes 1962-ben viszonyt kezdett Assia Wevill-lel, majd a házaspár különköltözött, és még ugyanabban az évben el is váltak.
Idegállapota egyre rosszabb volt már ebben az időszakban, antidepresszánsokon élt. 1963. február 11-én, miután gondosan a gyermekei ágya mellé készítette a reggelijüket, a konyhában megnyitotta a gázt, fejét betette a gázsütőbe, és öngyilkos lett. (Assia Wevill, akiért férje 1962-ben otthagyta Sylviát, 1969-ban hasonló módon vetett véget saját és kislánya életének. 2009-ben azután Nicholas Hughes, Sylvia Plath és Ted Hughes fia is öngyilkosságot követett el.)
A közvélemény nagyon sokáig egyértelműen Hughes-t okolta Sylvia Plath haláláért, ő azonban nem felelt a vádaskodásokra, sőt, 1965-ben segített megjelentetni Plath Ariel című verseskötetét. 1998-ban Hughes megjelentette a Plath emlékére írott Születésnapi levelek című versgyűjteményét, e gyönyörű mementót, amelyben családi életük magánmitológiáját dolgozta fel.
Az angol-amerikai líra egyik legeredetibb tehetségének tartott Plath költészetére a letisztult, szikár formavilág, dísztelen nyelvezet jellemző. Egyik méltatója, George Steiner így írt róla: „Sylvia Plath költészete: legenda, közösségi érték és egyedülálló különlegesség. Megtalálható benne a kor érzelemvilágának pontos lenyomata, és ezzel együtt valami hasonlíthatatlan, makulátlan, kemény tökéletesség.”
Sylvia Plath életéről egyébként 2003-ban mozifilm készült, ebben az író-költőnőt Gwyneth Paltrow, férjét Daniel Craig alakította.
Prózai művei:
he Bell Jar (1963) (Victoria Lucas álnéven)
Letters Home (1975)
Johnny Panic and the Bible of Dreams (1977)
The Journals of Sylvia Plath (1982)
The Magic Mirror (1989), Plath's Smith College senior thesis
The Unabridged Journals of Sylvia Plath, szerk. Karen V. Kukil (2000)
Magyarul megjelent művei;
Zúzódás: Válogatott versek, Európa Könyvkiadó, Budapest
Az üvegbura, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1971
Az ötvenkilencedik medve, Saxum Kiadó, Budapest, 1996
Sylvia Plath versei, Budapest, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2002
Naplók 1950-1962, Budapest, Cartaphilus Kiadó, Budapest, 2004
Az üvegbura
"Furcsa, fülledt nyár volt, azon a nyáron ültették villamosszékbe Rosenbergéket, és én nem tudtam, mit keresek New Yorkban." Egy idegösszeomlás története kezdődik ezekkel a szavakkal. A tizenkilenc éves Esther Greenwoodnak Amerika tálcán kínálja a karriert: felveszik ösztöndíjjal a legjobb iskolába, majd tizenketted magával megnyeri egy divatlap pályázatát, egy hónapra New Yorkba kerül, fogadások, díszebédek, hírességek forgatagába. Csakhogy ő valami többet és tisztábbat vár a társadalomtól, mint az őtőle, és ezért nem tud beilleszkedni a nagy gépezetbe. "Bizonyára úgy illett volna, hogy én is repüljek a lelkes örömtől, mint a többi lány, de - valahogy nem voltam rá képes. Nagyon-nagyon csendesnek és üresnek éreztem magam, akár egy tornádó magja, ahogy csak sodródik kábultan a körülötte tomboló pokoli zűrzavar legközepén."
A történet: ennek a baljós hasonlatnak a kibontakozása, a betegség első tüneteitől a közönyös pszichiáter kontárul alkalmazott elektrosokk-terápiáján át a hajszál híján sikeres öngyilkosságig. Végül a gyógyulás tétova stációi következnek, az életbe visszavezető út lehetőségét sejtetve - ami a valóságban tragikusan ideiglenesnek bizonyult. Mert Az üvegbura önéletrajzi mű: az újabb angol-amerikai líra talán legeredetibb tehetségének egyetlen nagyobb szabású prózai alkotása. Megjelenésének évében Sylvia Plath öngyilkos lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése