2017. április 7., péntek

Thomas Hardy

Thomas Hardy (Higher Bockhampton, Anglia, 1840. június 2. – Dorchester, Anglia, 1928. január 11.) angol költő és regényíró; a regionális epika egyik legkiválóbb művelője. Kiemelkedő regényeinek színhelye a képzeletbeli délnyugat-angliai megye, „Wessex”.

Thomas Hardy 1840. június 2-án látta meg a napvilágot a délnyugat-angliai Dorset grófság mindössze nyolc lakóházból álló kis tanyáján, Higher Bockhamptonban. Édesapja, idősebb Thomas Hardy építőmester volt, s az ötvenes években téglaégetőjében két munkást is alkalmazott. Az író anyja, leánykori nevén Jemina Hand, egy inasnak és lecsúszott nemes lányának gyermeke volt. Amikor későbbi férjével, az író apjával megismerkedett, szakácsnőként és cselédlányként dolgozott a környék tehetősebb házainál. Az író rokonai többnyire béresek, inasok és munkások voltak, a később híressé vált Hardy nem volt túlságosan büszke származására. A család életének menetét az évszakok váltakozása és a templomi kalendárium határozta meg.
A kis Thomas érzékeny gyermek volt, s hajlamos volt a depresszióra és a letargiára is, amitől még felnőttkorában sem nagyon tudott szabadulni. Nevelését édesanyja irányította, aki megismertette az angol klasszikusok, Shakespeare és Fielding műveivel. Gyermek és ifjúkorában rendszeres látogató volt egy az otthonukhoz közeli városkában, Puddletownban élő rokonainál, ahol szeme korán hozzászokott a korabeli élet nyers realitásához: mit jelent a sok gyerek, az alkoholizmus, az árvaság, a betegségek és az osztálykülönbségek nyűge. Szülei kezdetben az értelmes, bár visszahúzódó fiút papnak szánták, de később felülkerekedett bennünk a gyakorlatiasság, és 1856-ban építésztanoncnak adták egy dorchesteri restaurátor és építész, John Hicks mellé. A fiú nem hagyott fel a tanulással, és erőteljes önképzésbe kezdett. Megtanult görögül, egyházi vitairatokat olvasott és hitvitákat folytatott más felekezetű kollégáival. Ebben az időszakban kötött tartós barátságot Horace Moule-lal, egy anglikán lelkész fiával, aki később híres londoni hetilapnak, a The Saturday Review-nak lett a kritikusa és híres publicistája.
1862-ben Londonba került, ahol Arthur Bloomfield neves építész asszisztenseként dolgozott, s unalmas rajzolgatással töltötte idejét. Ebben az időben írta első verseit, és mindeközben megismerkedett a kor vezető természettudományának jelentős alakjaival, Charles Darwin, August Comte és Herbert Spencer korszakalakító munkáival is. Nagy hatással volt rá az utilitarista John Stuart Mill és a pozitivizmus eszmerendszere. 1867-ben kiábrándult a városi életből, és visszatért szülei házába. Többnyire építészeti munkákat vállalt, de közben írt néhány verset és pár novellát.

Regényei:

Első regényét 1867–1868 között írta, de The Poor Man and the Lady (A szegény ember és az úrnő) c. munkát több kiadó visszautasította azzal az indokkal, hogy a mű túlságosan szatirikus és szocialista, Hardy emiatt megsemmisítette a kéziratot.
Under the Greenwood Tree, 1872 ("Zöld lombok alatt")
Far from the Madding Crowd, 1874 ("Távol a zajgó tömegtől")
Hazatérés (The Return of the Native, 1878)
A weydoni asszonyvásár (The Mayor of Casterbridge, 1886)
Erdőlakók (The Woodlanders, 1887)
Egy tiszta nő (Tess of the d'Urbervilles, 1891)
Lidércfény (Jude the Obscure, 1895)


Egy ​tiszta nő

Az ​angol irodalom kiemelkedő prózaírójának késői műve a szép parasztlány, Tess története, akinek tiszta lelke és nemes egyénisége ellenére rövid élete során szinte csupa kudarc, megaláztatás és szenvedés jut osztályrészül, hiába küzd környezetével. Az egykor nagyhírű D'Urberville nemesi család elszegényedett ágának sarja, a romlatlan Tess Durbeyfield jómódú rokonainak szolgálatába áll, s ezzel megindul komor végzete felé. Miután a birtok gazdája egy éjjel megrontja, Tess visszamenekül családjához a közeli faluba, majd törvénytelen gyermeke születését és halálát követően búcsút int a szülői háznak. A boldogság ígéretét egy rövid időre felvillantó igaz szerelmet egy tejgazdaságba szegődve találja meg, csakhogy kedvese, Angel Clare képtelen megemészteni választottja „szégyenletes” múltját, ezért elhagyja a lányt. Az újabb csapások Tesst már-már elviselhetetlen nyomorba taszítják, és amikor egy sorsszerű találkozás révén ismét felbukkan életében csábítója, Alec D'Urberville, a minden reményétől megfosztott lány enged a férfi gyötrően kitartó udvarlásának. Angel váratlan visszatérése azonban hamar véget vet a hamis idillnek: a visszás helyzetet feloldandó Tess végzetes döntésre, erkölcsi leszámolásra szánja el magát, melynek nyomán önnön sorsa is beteljesedik.

******

Lidércfény

A ​nagy angol regényíró valós hősöket akart rendkívüli körülmények közt ábrázolni. Ilyen hős a Lidércfény Jude-ja is, akinek az alakjában itt-ott önéletrajzi elemek is bujkálnak. 1888. április 28-án – ekkor merül fel a regény ötlete Hardyban – ezt írja naplójába: „Elbeszélés egy fiatalemberről – nem jut be az oxfordi egyetemre –, küzdelmei és végső bukása. Öngyilkosság. Van ebben a történetben valami, amit meg kellene mutatni a világnak, és én vagyok az, aki megmutathatom nekik.” Ez a fiatalember és a szerelme, az okos, felvilágosult Sue későn találnak egymásra: mindketten elsietett, rossz házasság nyűgében élnek. Mégis vállalják szerelmüket, és – akárcsak a többi Hardy-regényben – összeütközésbe kerülnek a sorssal, a végzettel: ezúttal a képmutató társadalommal, a pletykaéhes kispolgárokkal, akik elállják a társadalmi emelkedés útját – Jude sosem jut be az áhított egyetemre – és a boldogsághoz vezető utat. Szinte végzetesen tragikus ez a szép regény, a szerencsétlen szereplőktől a sors minden boldogságot megtagad.

******

Erdőlakók

Hardy számos művének fő témája az ember küzdelme a szenvedések iránt közönyös elemekkel. 
Regényei – saját osztályozása szerint – három csoportra oszthatók, jellemrajza és tájleírásra összpontosítható művekre, romantikus, képzeletszülte történetekre, az ártatlanság regényeire. 
Az Erdőlakók az első csoportba tartozik. Grace Melbury, a divatos városi iskolában nevelkedett falusi lány és Giles Winterborne, falusi almaborárus tragikus szerelméről, valamint Grace-nek a jóképű, de állhatatlan Fitzpiers doktorral kötött házasságáról szól ez a megindító regény, mely egyúttal megsejteti a hagyományos angol falusi életforma és erkölcs lassú bomlási folyamatát is. Hardy nagy megjelenítő erővel ábrázolja a Dorset környéki erdős világot, Little Hintock pompásan virágzó almafáit, az évszakok szerint változó természet szépségeit, és az erdőlakók munkás hétköznapjait. 
Az Erdőlakók bizonyára kedves olvasmánya lesz a világhírű író és költő valamennyi tisztelőjének.

Forras : Wikipedia
Forras : //moly.hu

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése