A Mann család hálójában-Családi titkok


Thomas Mannról, valamint feleségéről és hat gyermekükről sorra jelennek meg a lebilincselően izgalmas krónikák. Minél többet tud meg az olvasó erről az egészen különleges családról, annál jobban vágyik az elképesztően szövevényes, helyenként sötét és morbid viszonyrendszer újabb és újabb részleteire. Közben pedig lassan úgy érzi, személyesen ismeri a család minden tagját, és egyszerre irigyli és sajnálja a Mann gyerekeket, akik az írófejedelmet csak Varázslónak szólították. A visszaemlékezések és kiadott naplók pedig – amelyek hihetetlenül közel hozzák a 20. század egyik legmeghatározóbb családjának mindennapjait – egyre több figyelmet kapnak, hiszen 2015 kerek évforduló: 140 éve született és 60 éve halt meg minden idők egyik legnagyobb írója.


Családi titkok

„Az olyannak, mint én, nem kellene gyermeket nemzenie” – írta egy alkalommal Thomas Mann. Azt, hogy családi kapcsolataiból nagyrészt hiányzott a bensőségesség és a bizalmasság, nem csupán a naplókból tudjuk, hanem a gyerekeitől is: az egyszerre csodált és rettegett családfő halálát követően hárman is megírták visszaemlékezéseiket. A legidősebb lány, Erika szerint apja nem egyformán bánt a gyerekeivel. Példaként azt az esetet említi, amikor az első világháború nélkülözései idején a gyerekek egyszer találtak egy fügét. Azt gondolták, hogy a szülők igazságosan elosztják közöttük a gyümölcsöt, Thomas Mann azonban az egészet Erikának adta, mondván, nem árt már idejében hozzászoktatni őket az élet igazságtalanságaihoz. A középső fiú, az okos és csendes Golo, aki folyamatosan próbált imádott apja közelébe férkőzni, leginkább Mann távolságtartásától szenvedett. Úgy érezte, apjá érdekelik a gyerekei, nagyvonalúan gondoskodik is róluk, de szeretni nem tudja őket. A legelkeseredettebb visszaemlékezés viszont kétségkívül a középső lánytól, Monikától származik, aki azt állítja: apja mindössze egyetlen alkalommal beszélgetett vele, zenéről váltottak néhány szót. A gyerekek kénytelenek voltak tudomásul venni, hogy a hat testvér közül csak a legfiatalabb lány, Elisabeth élvez kivételezett helyzetet. A Médinek becézett kedvenc – akihez az Ének a kisgyermekről is íródott – 81 évesen többórás interjút adott Heinrich Breloer német filmrendezőnek, aki a visszaemlékezések alapján készítette el többórás dokumentarista játékfilmjét a Mann családról. A film végén, az egyik régi, családi nyaralás helyszínén Elisabeth ki is mondja: ő volt az egyetlen, aki megkapta az apai szeretetet, ezért egyedül neki sikerült megbarátkoznia azzal a súlyos örökséggel, hogy Mann-nak született.

Kétségtelen, hogy a legszerencsétlenebbül Elisabeth öccse, az 1919-es születésű Michael járt. A Mann házaspár nem akart hatodik gyereket, még az abortusz is szóba került, így a kisfiú már talán az anyaméhben is, de születésétől kezdve biztosan érezte a folytonos elutasítást. Gyerekkorában sokszor produkált ideges tüneteket, amelyeket az orvosok sörrel gondoltak enyhíteni – sikertelenül. Michael már tizenévesen felpofozta a zürichi konzervatórium igazgatóját, aki egy szünetben nem hagyta zongorán gyakorolni, harmincévesen pedig – egy kevéssé sikerült próbán – úgy esett neki kamarapartnerének, a zongorista Yaltah Menuhinnak, Yehudi Menuhin húgának, hogy a lány komoly fejsérülést szenvedett. A zenészpályát odahagyva Michael germanisztikával kezdett foglalkozni, és később a német irodalom professzora lett a kaliforniai Berkeley Egyetemen. Ő kezdte el sajtó alá rendezni az addig zárolt naplókat, így Thomas Mann halála után húsz évvel immár nyomtatásban is olvashatta, hogy nem kívánt gyerek volt, az apja semmit sem érzett iránta. Két évvel később, 1977 szilveszter éjszakáján belehalt a túlzott alkohol- és gyógyszerfogyasztásba, hogy öngyilkosság volt-e, máig nem tudni.

Bokor Gabriella cikke

Forras : http://www.lafemme.hu/emberek/1375_a_mann_csalad_halojaban

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése